Prológus

*Visszaemlékezés*

2010. július 12.

Csodálatos reggelre ébredtem. Lassan felültem az ágyon és nyújtózkodtam egyet. Felálltam, majd kibattyogtam a fürdőszobába. Hajam egy gyenge kontyba kötöttem a fejem tetejére, levettem magamról a hálóingem, majd megzuhanyoztam. Zuhanyozás közben csak arra tudtam gondolni, hogy Tommal, a szomszéd sráccal -aki nem mellesleg a Tokio Hotel nevű banda gitárosa- ma vagyunk együtt kereken három hónapja. Egész izgatott vagyok, hiszen ki nem lenne az? Lassan leállítottam a vizet, kiléptem a zuhanyzóból, megtörölköztem, majd a tegnap kikészített ruhámat fölvettem. Hajam kikötöttem és megfésültem. Visszamentem a szobámba, mert hallottam, hogy a telefonom csipogott. Gyorsan megnéztem. A szívem gyorsan kezdett verni, mikor megláttam, Tom írt. Megnyitottam az üzenetet.

-Ana, áttudnál jönni kicsit?-olvastam el az üzenetet. Akaratlanul is egy mosoly terült szét arcomon. Megráztam a fejem, mert egy kicsit elkalandoztam, majd visszaírtam neki egy igent. Telefonom letettem az ágyam közepére, majd rohantam is le a lépcsőn. Az előszobában felvettem a kedvenc balerina cipőm, majd rohantam is a szomszéd ház felé. Az ajtó előtt állva megigazítottam a hajam, és becsöngettem. Az ajtót egy idegen lány nyitotta ki. Nem is tudtam, hogy Billnek barátnője van...

-Szia. Miben segíthetek?- kérdezte nem valami kedves hangnemben. Ennek meg mi baja velem?

-Helló. Én Tomhoz jöttem. Szólnál neki?-próbáltam kedves maradni. Egyik szemöldökét felhúzta, majd felkiabált.

-Tom, Drágám! Téged keresnek!-meglepődtem. Mi az, hogy azt mondja az én barátomnak, "Drágám"? Tudtommal én vagyok a barátnője. Fél perc múlva Tom megjelent előttem. A lány felment az emeletre. Kérdő tekintettel néztem fel Tomra. Nem volt erőm egy szót is szólni a meglepettségtől. Szemeit egy pillanatra lehunyta. Sóhajtott egyet, majd megszólalt.

-Ana, tudom, hogy ezt nem így kellene közölnöm veled...De érts meg engem jó?

-Tom...Kezdesz megijeszteni.-mondtam remegő hanggal.

-Arról lenne szó, hogy én szakítani szeretnék. Már nem érzek irántad semmit...

-Hogy mi?

-Jól hallottad!-mondta enyhe gúnnyal a hangjában.

-Csak egy valamire válaszolj! Ki volt ez a lány?-kérdeztem. Szemeimet elöntötték a könnyek. Nagy tartás kellett, hogy vissza tudjam tartani őket.

-Ria. A barátnőm. Szeretnél még valamit?-kérdezte erős gúnnyal a hangjában. Szinte hallottam, hogy a szívem ezer darabra törik. Összetörtem.

-Egy valamit még akarok mondani...-a szavamba vágott.

-Mond!

-Egy utolsó bunkó féreg vagy Tom Kaulitz! A legnagyobb hiba akit megismertem és teljes szívemből gyűlöllek!-ordítottam az arcába, majd elrohantam.

*Visszaemlékezés vége*